ZÓRÁD ERNŐ

ZÓRÁD ERNŐ


















Zórád Ernő megfestette a Poldi bácsi híres Mélypincé-jét is ,ahová nagybátyja

Zórád Géza tájképfestő vitte el először Krúdy Gyulát(forrás: Poldi bá dédunokája)

Zórád Ernõ 1911 október 16.-án született Balassagyarmaton. A Felvidéken, a palóc Hont vármegyében felcseperedõ kisfiú már gyermekkorában kivételes kézügyességrõl tett tanúbizonyságot. A múltjára büszke, de korántsem gazdag családból származó gyermeket nevelõnõ tanította tízéves koráig, aki színész akart lenni vagy rajzoló. Amikor 1919-ben, Trianon után megalakult a csehszlovák állam, Zórádék helyzete ellehetetlenült, és Pestre költöztek. Elkezdõdött a család kálváriája, melynek a tabáni szegénynegyed, a romjaiban is hangulatos Csap utca volt az egyik stációja. A tizenöt éves Zórád egy országos tehetségkutató rajzpályázaton elsõ helyezést ért el, ezért nagybátyja, Zórád Géza nyomdokait követve – aki a kor neves illusztrátora volt – négy középiskolai év elvégzése után beiratkozott az Iparmûvészeti Fõiskolára. Azonban a reál tárgyak, az ábrázoló geometriával az élen két éven belül kibuktatták az iskolapadból. Hogy megélhetését biztosítsa, Zórád a korigényt kielégítõ giccses képek készítésébe kezdett, melyekkel általában mások, néha maga ügynökölt. Arra azért jutott ideje, hogy 1933 tavaszán vázlatfüzetében megörökítse a bontásra ítélt Tabán romantikus, ódon utcácskáit. A képügynökök királya, egy valódi Habsburg-sarj fedezte fel magának a tehetséges fiatal festõt, így Zórád gyárthatta báró Wallburg Egon neve alatt a vadászjeleneteket ábrázoló tájképeket az úri kaszinók falára. A jövedelmezõ üzletnek behívója vetett véget, aki a Bem lovas tüzérekhez került. Nem csoda, hogy lovat egyedül csak õ volt képes hitelesen ábrázolni a képregény-rajzolás nagy öregjei közül. A sorkatonai szolgálat után a „Wallburg-képek” készítésébe belefáradt Zórád megpróbálta saját szignatúrájával értékesíteni igényesebben kidolgozott munkáit, több-kevesebb sikerrel. A második világháború alatt térképészként tevékenykedett, és sikerült háromszor is megszöknie a nagy orosz társasutazás elõl. 1945 után belevetette magát a rajzolásba. Két év múlva nyílt meg elsõ kiállítása a Bibliotheca rendezésében. Mesteri grafikáival, karikatúráival ott találkozhattunk a Magyar Vasárnap, a Pesti Izé, a Szabad Száj oldalain... Azután 1951-ben, a Szabad sajtó napján Rákosi Mátyás megszüntette a nem pártközeli lapokat. Az Ifjúsági Lapkiadó Vállalattól Gergely Márta, a Pajtás fõszerkesztõje kereste meg Zórádot, hogy illusztráljon nekik. A Pajtást a többi gyermekújság: az Úttörõ, a Kisdobos és a Po Sztránye Szovetov (Keresztül-kasul a szovjet tájakon) követte. Az ötvenes évek elején kérte fel a grafikust a Diafilmgyártó Vállalat a Kató és a szövetkezeti bolt címû diafilm megrajzolására. Az elsõ Dia-fecskét a következõ negyven év alatt majd’ negyven, mesterien megfestett diafilm követte. [Gulliver, Don Quijote, Münchhausen, A Pál utcai fiúk, stb.] 1954-ben a Pajtás merész vállalkozásba kezdett. Kiadták Obrucsev: Utazás Plutóniába címû regényének képregény-változatát az Északi sarkról a Föld belsejébe címen,Zórád rajzaival. A képregény az akkoriban divatos képaláírásos változatban jelent meg. A képregény mûfaja ekkor óvakodott vissza az újságok oldalaira, szembeszegülve a szovjet képregény = kultúrmocsok ideológiával. Ugyancsak a Pajtásban jelent meg 1957-ben May Károly Winnetouja, mely a magyar képregénytörténet egyik mérföldköve lett. Ekkor került bele állandó rendszerességgel a szóbuborék és a narrátori szöveg a képkocka egészébe. A képregény szövegét Cs. Horváth Tibor írta, és Zórád Ernõ készítette a rajzokat. Ekkor még nem tartotta sokra a képregényt, rajzai meglehetõsen vázlatosak, kidolgozatlanok voltak. A Fülesnél 1964-ben próbálkozott meg elõször képregény-rajzolással, ahol Jókai Mór Fekete gyémántokja már magán viselte a jellegzetes alkotói stílusjegyeket. Érdekes, hogy amíg a másik két klasszikus rajzolónál, Korcsmárosnál és Sebõknél beszélhettünk kiemelkedõ rajzolói periódusokról, Zórád mûvei törtetlen pályaívet mutattak. Sajnos a szocialista ítészek a pejoratív hangzású, de jól keresõ képregény-rajzoló skatulyájába szuszakolták bele a Mestert, és nem adtak neki lehetõséget igényesebb munkák elkészítésére, kiállítására. A képregény-forgatókönyveket általában Cs. Horváth Tibor neve fémjelezte, aki - ellentétben az általánosan elfogadott mûfaji kritériumokkal - az elsõdleges szerepet a szövegnek adta a képi megjelenítés hátrányára. A rajzoló már kiszedett szöveget kapott a forgatókönyvírótól a képleírások kíséretében, aki beragasztotta a szövegeket a képregény-oldalra, és rajzzal „töltötte ki” az üresen maradt helyeket. Amennyire kényelmes volt ez a megoldás a rajzolók számára - nem kellett sokat gondolkodniuk, mit ábrázoljon a szöveghez tartozó kép - , annyira meg is kötötte a kezüket, kreativitásukat. [Egy hirhedett kalandor, A jávai orvos, Az erõd, A láthatatlan ember, stb.] 1970 tájon Zórád kitalálta a kollázs képregényt, ahol korabeli fényképeket, hirdetéseket, újságrészleteket applikált a képkocka egészébe. Kuczka Péter Üvegváros címû, eredeti képregény-forgatókönyvét is ebben a stílusban készítette el. Az olaszok is felfigyeltek az új stílre, és 1970-ben meghívták munkáit a Salone del comics nevû képregény-fesztiválra, azonban a honi bürokráciának hála, az anyag csak az eredményhirdetésére ért külföldre. Ritka dolog, hogy valaki egyszerre értsen a rajzolás és az írás mesterségéhez, de Zórádnak mindkét képesség megadatott. Ezért 1975-ben úgy döntött, hogy saját maga fogja képregény-forgatókönyveit írni. Az elhatározást tett, és 25 zseniálisan megírt és megrajzolt képregény követte. Köztük a Cyrano de Bergerac, a Twist Olivér, A majmok bolygója és az Új Zrínyiász. 1981-ben vette újra elõ Obrucsev: Utazás Plutóniába címû mûvét, és 27 év múlva az 1954-es Pajtásbeli megjelenés után újra feldolgozta a regényt, majd 1985-ben a Táltos kiadónál megjelent a kifestett, és egész oldalas rajzokkal kiegészített változat. A ’70-es évek végén bukkant rá Zórád a nagy lehetõségre, a régi, tabános vázlatfüzetre, és az akkori vázlatok alapján korhû akvarell festmények készítésébe kezdett. A Tabán-képeknek akkora sikerük volt, hogy 1981-tõl kétévenként különféle tematikájú Zórád-kiállítások kerültek megrendezésre. 1990-tõl szinte minden évben új és új albuma jelent meg a Mesternek, melyeknek hol a Tabán , hol Krúdy Gyula világa volt a témájuk. 1984-ig, a Hajdúk kapitányáig több mint háromszáz képregényt rajzolt meg, amikor úgy döntött, hogy felhagy a képregény-rajzolással. Az albumok festése, összeállítása mellett azért maradt ideje arra, hogy Kuczka Péter felkérésére több elbeszélést illusztráljon a Galaktikában. 1990-ben jelent meg önéletrajzi írása, az Egy vándorfestõ ifjúságai címen, mely könnyed, légies, gunyoros stílusával méltó párja volt briliáns képi kifejezésmódjának. 1995-ben még sikerült rábeszélni az akkor 85 éves Mestert, hogy készítse el Kästner Az eltûnt miniatûr címû regényének képregény-változatát, mely a maga nemében mestermû lett. Ez volt Zórád Ernõ képregényes pályafutásának méltó hattyúdala. Életmûvéért 2000-ben megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti keresztjét. Zórád Ernõ, életének 93. életévében, 2004 április 8.-án hajnalban örökre elaludt. Elment az utolsó pesti bohém. Kiss Ferenc Átjáró magazin 2004. július ZÓRÁD ERNŐ TABÁNI KÉPEINEK KIÁLLÍTÁSA ITT

--------------------------------------------------------------------------